negatív szükségletek

A negatív szükségletek esetén azzal a gondolattal játszottam el, hogy a szükséglet elméletek elég hiányosak. Azt mondják ki, hogy feljebb nem jutsz, amíg az alsó szinten levők ki nem elégültek, de azt nem vizsgálja, hogy torz, egészségtelen szükségletek alakulnak ki, ha az alsóbb szinteken nem teljesülnek a szükségletek. És így éppen olyan szükséglet a háború, a drog, az alkohol, mint az élelmiszer és a biztonság, ha az önmegvalósítási folyamat valahol elakad.

        Amikor az építészet oktatására gondoltam akkor is szükségletre gondoltam, hiszen a család önmagában nem biztonság, ha nincs otthon (négy fal, meg egy tető a fej felett.) Akkor is a szükségletre gondoltam, amikor a jogra gondoltam, és amikor a jog és a vallás kapcsolatára egymást kiegészítő voltára gondoltam. Akkor is szükségletre gondoltam, amikor az öltözködésre gondoltam, a divatra, az anyagokra. Akkor is, amikor a játékra, az örömzenélésre, és az örömszínházra gondoltam akkor is szükségletekben gondolkodtam.

…És akkor is szükségletre gondoltam, amikor a háborús oktatásban gondolkodtam.

        A negatív szükségletek elemzésénél szinte teljesen Scitovsky Tibort fogom idézni. Tudom nem illik ennyit idézni egy tanulmányban egy teoretikustól, de nekem ő a KÖZGAZDÁSZ csupa nagy betűvel. Éppen ezért nem foglalkozom vele, hogy illik nem illik. Jobban úgysem tudnám megfogalmazni.

        Scitovsky ezt írja: „A teljes, örömteli élethez nemcsak a testi szükségletek kielégítésére van szükségünk, hanem arra is, hogy mindig legyen kihívást jelentő tevékenységünk, amely megóv az unalomtól. Ez utóbbinak pedig előfeltétele a műveltség. Az ember már élete kezdeti szakaszában megtanulja, hogy az étel, az ital, az alvás, a pihenés, a ruházat, a lakás és a nemiség szerepet játszik a testi szükségletek kielégítésében. Mi, közgazdászok feltételezzük, hogy a felnőttek többsége tisztában van a szükségletkielégítésnek a számára adott anyagi lehetőségek mellett lehetséges legjobb módjaival, s ebben valószínűleg igazunk is van. Nagyon más azonban a helyzet azzal, hogyan szabaduljunk az unalomtól. A számtalan fizikai és szellemi tevékenység bármelyike alkalmas lehet unaloműzésre, ha a gyakorláshoz szükséges fizikai és szellemi képességeinket olyan mértékben kell mozgósítanunk, hogy az még és már élvezetet jelent. A kihívás mindig az egyén erejének képességeinek, ügyességének, tudásának szól, ezek a tevékenységek tehát csak azok számára jelentenek szórakozást, akik a szükséges képességeket, ügyességet vagy tudást már korábban megszerezték. (…)A teljes és érdekes élet lehetőségét ezért csak a széles körű és változatos, számos képességet és ismeretet kifejlesztő iskolázottság biztosíthatja az ember számára.”[1] – Írja Scitovsky Tibor az Egy „büszke magyar” emlékirataiban saját írása: Az örömtelen gazdaságról. Írja továbbá, hogy „A könyv csak a hétköznapi emberek szempontjából foglalkozott az unalommal és enyhítésének problémájával. Márpedig a hétköznapi emberek életük nagy részében dolgoznak, s vagy arcuk verítékével, vagy szellemi erőfeszítésekkel keresik meg a kenyerüket. Számukra az unalom apró kellemetlenség, múló állapot, megszüntetése csak az alkalmi ásítozástól kíméli meg őket (…). Leírja, hogy Az Örömtelen gazdaság című munkájában egyáltalán nem foglalkozott a szegényekkel és a munka nélkül maradókkal, és a munkára alkalmatlanokkal „azokkal, akiknek sokkal több a szabadidejük, mint amennyivel tudnának mit kezdeni. Ezek az emberek állandósult, krónikus unalomban szenvednek, ami ugyanolyan komoly nélkülözést jelent, és hasonlóan végzetes következményekkel jár, mint az éhezés. Ahogy az éhség hatására az élelmet, úgy keresi az ember az unalom hatására az izgalmakat. S ahogy az éhező lopni megy, ha nincs pénze ennivalóra, úgy folyamodnak az erőszakhoz és a vandalizmushoz azok, akik híján vannak a békés unaloműzéshez szükséges ismereteknek és képességeknek. Ugyanis az agresszió és a rombolás, mint az unalomtól való menekülés eszköze bárki számára hozzáférhető, bárkinek biztosíthat izgalmat és kielégülést, hiszen semmilyen ismeret nem kell hozzá, csak puszta erő vagy fegyver. Gondoljunk az unalmában rosszalkodó kisgyerekre! Az erőszak és a vandalizmus nem más, mint a felnőttek „rosszalkodása”.”[2]

Címkék

A címkék listája üres.